Főoldal Információ Akciós termékek Hírlevél Kosár Kapcsolat
Vakrámázott vászon képek
- Gustav Klimt (aranyozott)
- Gustav Klimt
- Claude Monet
- Alfred Sisley
- Vincent Van Gogh
- Csontváry Kosztka T.
- Munkácsy Mihály
- Magyar festők művei
- Marc Chagall
- Wassily Kandinsky
- Joan Miro
- Pierre-Auguste Renoir
- Camille Pissarro
- Tamara De Lempicka
- Paul Cezanne
- Amedeo Modigliani
- Pablo Picasso
- Toulouse-Lautrec
- Paul Gauguin
- Egon Schiele
- Edgar Degas
- Salvador Dali
- Alphonse Mucha
- Jan Vermeer
- M. C. Escher
- Vettriano
- Modern
- Festők 15-16. század
- Festők 17-18. század
- Festők 19-20. század
- Mediterrán hangulat
- Virágok, csendéletek
- Régi plakátok
- Absztrakt képek
- Többrészes vászonkép
Papírképek
- Gustav Klimt
- Claude Monet
- Alfred Sisley
- Vincent Van Gogh
- Pierre-Auguste Renoir
- Cezanne
- Schiele
- Chagall
- Klee
- Kandinsky
- Miro
- Tamara de Lempicka
- Pablo Picasso
- Toulouse-Lautrec
- Salvador Dali
- Alphonse Mucha
- Egyéb festők
- Magyar festészet
- Csontváry Kosztka T.
- Vettriano
- Egyéb
Bejelentkezés után veheti igénybe a szolgáltatást!
Gustav Klimt: ÉletfaGustav Klimt: Életfa
25400,- Ft
Csontváry 2017 falinaptár, 13 laposCsontváry 2017 falinaptár, 13...
2540,- Ft
Gustav Klimt: Hölgy legyezővelGustav Klimt: Hölgy legyezővel
20320,- Ft

 

Az impresszionizmus után


A 19. század végén az impresszionizmus fejlődése megtorpant, ábrázolásmódja sablonossá vált. A következő festőnemzedék változtatni akart ezen.
A posztimpresszionizmus az impresszionizmus után következő művészettörténeti szakasz, valamint az impresszionizmust követő (főleg festészeti) irányzatok gyűjtőneve, ami az 1880-as években, Franciaországban fejlődött ki. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét alapozza meg.
Azoknak a festőknek a munkáit soroljuk ide, akik új ábrázolásmódokat kerestek (poszt latin elöljáró, jelentése: valami után).
A posztimpresszionizmus egyúttal az impresszionizmus betetőzése és túlhaladása. Az impresszionizmusból sokfelé vezettek az utak, ezért a posztimpresszionizmus fogalomban gyakran formailag egymástól eltérő irányokat is egybefog a művészettörténet.

- neoimpresszionizmus, pointillizmus, divizionizmus (Seurat, Signac)
- cloisonnizmus (Louis Anquetin, Emile Bernard)
- szintetizmus, Pont-Aven-i iskola (Gauguin)
- Nabis-csoport (Paul Serusier, Pierre Bonnard, Edouard Vuillard, Maurice Denis, Rippl-Rónai József)
- szimbolizmus (Gauguin)
- expresszionizmus kezdetei (Van Gogh)

Impresszionista vagy posztimpresszionista építészetről vagy iparművészetről nem beszélhettünk, mert az építészet és iparművészet nagy része még az eklektika vegyes stílusát hordozta, illetve a 90-es évektől már a szecessziós stílus lett a jellemzője.

 


A pointillizmus
(neoimpresszionizmus, divizionizmus)

Először a neoimpresszionisták avagy pointillisták csoportja talált új elveket a 80-as években, az impresszionizmus technikáját továbbfejlesztve. Elnevezését arról kapta, hogy képviselői az impresszionizmus oldottságát fokozva a képet apró, pontszerű ecsetvonásokból építették fel, szinte tudományos pontossággal. A művészek a korabeli optikai tanokra, elsősorban a kémikus Michel Eugène Chevreul egyik művére támaszkodva dolgozták ki színelméletüket, amely szerint a palettán történő színkeverést az optikai keveréssel váltották fel, amelynél az egymás mellé helyezett színpöttyökből alakul ki a kép. (Hasonlóan elemi, színes pontokból hozza létre a képet a televízió vagy számítógép képernyője is, melyeknél a különálló pontok az emberi szemben olvadnak össze.)


Paul Signac: Velence


A festők apró festékpöttyöket (point) tettek egymás mellé, mégpedig nem csupán egy meghatározott szín bontásából adódó pöttyöket, hanem keverték őket a kiegészítő színük festékpöttyeivel. A szem recehártyáján e különféle színingerek keveredtek, felidézték a tárgy, a természeti motívum illúzióját, és ugyanakkor vibráló színizgalmat is ébresztettek. E jelenséget - elhatárolván a palettán való keveréstől - optikai keverésnek nevezték. Céljuk mindezzel a fény és a szín maximális intenzitásának elérése volt.

 

A festők elmélyülten tanulmányozták a korabeli optikai tanításokat és színelméleteket. Egyrészt azt analizálták, hogy elődeik a festői tapasztalat során milyen színösszefüggéseket és optikai viszonylatokat fedeztek fel. Különösen Delacroix művészetében és feljegyzéseiben találtak számos hasznos tanácsot, de magától értetődően elemezték mestereik, az impresszionisták megoldásait is. A neoimpresszionista festők különösen sokat merítettek a kémikus Michel Eugène Chevreul a "Színes tárgyak illeszkedésének és a színek szimultán kontrasztjainak a törvényeiről" című könyvéből, innen vették a "szimultán kontraszt" elvét, amelyet festészetük alapjává tettek. A törvény megállapítja, hogy "a színek szimultán kontrasztja (vagyis egyidejű ellentéte) magában foglalja a módosulásoknak mindazokat a jelenségeit, amelyeket a különféle színű tárgyak fizikai összetételükben látszólag elszenvednek, és kiegészítő színeik tónusértékét, amikor egyidejűleg szemlélik őket". A színek tehát a néző szemében módosultan tükröződnek vissza, az egyidejűen észlelt színek keverednek. Így például, ha egyszerre nézünk egy piros és egy zöld színt vagy pedig ugyanazt a piros színt egy szürke szín mellett látjuk, a piros színnek mindkét esetben más és más színértékét látjuk. A kiegészítő (komplementer) színpárok, a vörös és a zöld, a kék és a narancs, a sárga és a lila, egymás mellé kerülve felerősítik egymás intenzitását.

               

 


A pointillizmus fő képviselői, Georges Seurat és Paul Signac pontatlannak találták a pointillista vagy a neoimpresszionista megjelölést, és magukat inkább divizionistáknak nevezték. Ez ugyanis utalt arra, hogy céljuk mindenekelőtt a színeknek az elemeire való bontása, és festészetük tudományosan megalapozott. (Az impresszionizmus a pillanatnyi benyomás, a prekoncepció-nélküliség művészete volt, mindenfajta tudományosság nélkül).

A divizionisták az impresszionizmusból indultak, kezdetben csatlakozott is hozzájuk néhány igazi impresszionista festő, mint például Pissarro. Fő képviselőik azonban már a fiatalabb nemzedékhez tartoztak. Seurat és Signac a második impresszionista nemzedék tagjai, indulásuk az impresszionizmus hanyatlásának idejére tehető. Részt vettek az impresszionisták utolsó (1886-os), nyolcadik csoportos kiállításán. E kiállítás azonban már az impresszionista csoport záró eseménye, a régi alapítók közül többen - épp a fiatal "neósok" jelentkezése miatt - itt már nem állítottak ki képeket.




Camille Pissarro: Naplemente (1891)
Pissarro az 1880-as évek közepétől kísérletezett a pointillista stílussal.
Pissarro vakrámás vászonképek

 

Georges-Pierre Seurat (1859-1891) francia festő.
Legismertebb munkája, a Vasárnap délután Grande Jatte szigetén megváltoztatta a 19. századi modern művészet irányát, elindítva a neoimpresszionizmust (lásd lejjebb).
Képzése az École des Beaux-Arts-on főleg az Jean Auguste Dominique Ingres-tanítványok hagyománytiszteletén alapult, de Seaurat sokkal inkább Eugene Delacroix festészete iránt érdeklődött. Festészeti alkotói periódusa nem egészen tíz esztendeig tartott (korai halála miatt), de ezen idő alatt új esztétikai szemléletet honosított meg.



Georges-Pierre Seurat: Fürdőzés Asnières-ban (1883-84)
Seurat első jelentős műve, a "Fürdőzés", fényértelmezésben még nem sokkal haladt túl az impresszionista plein air kompozíciókon.
Ez a falkép hatású festmény a Szajna-part egy kis szakaszát ábrázolja, amint az ott tartózkodó emberek a kellemes délelőtti órákban fürdenek vagy nézelődnek. Még az impresszionista technika szerint, rövid, sűrű ecsetvonásokkal fest Seurat, de létrehoz egy egészen újszerű kromatikus árnyalást. Seurat mindig úgy dolgozott, hogy számtalan kisebb képet festett a szabad ég alatt, aztán műterme nyugalmában megfestette a végleges képet.


Seurat a festésben nem hagyatkozott iskolázottságára és intuícióira, hanem úgy állt hozzá, mint egy tudományos kérdéshez, mintha csak matematikai egyenletek megoldásával foglalkozna. Korának impresszionista festési módszereiből indult ki, tanulmányozta a tudományos színelméletet. A kromatizmus kérdéseit elméletileg is kutatta. Festményeit mozaikszerűen, apró, szabályos, töretlen, keveretlen színfoltokból rakja össze, amely majd a néző szemében, egész pontosan a néző agyában fog összeállni kompozícióvá. Ez a festési technika neoimpresszionizmus, divizionizmus, pointillizmus néven vonult be a művészettörténetbe.

Módszerének hátránya az volt, hogy a kép elveszti érthetőségét, mivel kerüli a kontúrokat, s a formákat sokszínű foltokká tördeli. A hátrányokat Seurat azzal ellensúlyozta, hogy a formákat még Paul Cézanne-nál is radikálisabban egyszerűsítette.
Rengeteget kísérletezett, számos vázlatot, tanulmányt készített ugyanarról a témáról. Kísérleteit siker koronázta, érdekes, kifejező alkotásokat hozott létre a pontszerű festési móddal azáltal, hogy az egyiptomi művészetre emlékeztető hangsúlyt helyezett a függőleges és vízszintes vonalakra.

Az impresszionisták a vásznon egymás mellé húzott sűrű ecsetvonásokkal érték el a szín-fény effektusokat, ezt Seurat helyettesítette a festményt kellő távolságban szemlélő nézők recehártyáján végbemenő szintézissel.


Georges-Pierre Seurat: Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén
Seurat 1885-ben rengeteg vázlat eredményeképp megfestette a pointillizmus egyik fő művét, Vasárnap délután... című képét. A vászonra keveretlenül, tisztán, kis pontokban rakta fel a színeket, amelyek fizikai úton, a szem recehártyáján hívatottak egyesülni és az össz-szín, a tónusérték, a forma és a mélység érzetét felkelteni. Az alakok helye és mozdulata ki van számítva, bábokként mozognak, illetve megmerevedve sugallják a mozgást. A figurák merevsége ellentétben van a derűs, napfényes háttérrel. A képet az impresszionisták 8. tárlatán mutatták be, majd bemutatták New Yorkban és Brüsszelben. Lelkesedést és méltatlankodást egyaránt kiváltott. Éppen úgy, mint az impresszionisták képei, a nem kellő távolságból való szemlélődés zavart okozott a nézőben.


Georges-Pierre Seurat: Aktok
Seurat női aktról készült tanulmányai mutatják, hogy a pointillizmus nemcsak a tájábrázolással, hanem az alakok ábrázolásával is behatóan foglalkozott. Seurat műterme a három akt háttere, amelynek falán éppen a Vasárnap délután… egyik változata látható. A három akt három különböző helyzetben ugyanarról a modellről készült, egyetlen képen szerepelve.

 

 

A posztimpresszionizmus további festői

 

Paul Cezanne (1839-1906), francia festő.
A neoimpresszionistákkal sok mindenben hasonló eredményre jutott Cezanne is, azonban ő nem vonzódott úgy az elmélethez, mint a nála fiatalabb neoimpresszionisták, nem is tanulmányozta tudományos szakirodalom segítségével az optika törvényeit, csak a szemére bízta magát.

Cezanne kezdetben a romantikus festők műveit tanulmányozta, Delacroix és Daumier is hatott rá, és az ő nyomukon indulva autodidakta módon képezte magát. Korai képei ezáltal romantikus ihletésűek, erős térhangsúly jellemzi őket. Az ecsetkezelése szenvedélyes és elnagyolt, a színei sötétek és súlyosak. A 60-as évek végétől kezdve befogadta az impresszionizmus eredményeit, jóllehet a formák bontásában sosem ment el oly végletekig, mint impresszionista társai.


Paul Cezanne: Paysage (1865)
A korai romantikus periódusa után egy évtizeden át az impresszionista festők tagja.
Cezanne vakrámázott vászonképek


A 80-as évektől kezdve azonban az impresszionizmus elvének egyik legkövetkezetesebb meghaladója. A teret alkotó formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein.


Paul Cezanne: Csendélet tejeskannával (1888-1890)
Cezanne munkásságában kitüntetett helyet foglalnak el jellegzetes csendéletei. A festő a tárgyak formáját meleg (közelítő) és hideg (hátrahúzódó) színekből építi fel, így a világos és sötét színek kontrasztja fontos szerepet játszik a kompozíciókban. A gyümölcsök a kép elsötétülő részén sem vesztik el meleg tónusukat, miáltal a fény már nem külsődleges forrás, hanem átalakul a tárgyak természetes színévé. A gyümölcsök tömör golyók, teljes súlyukkal nehezednek az asztalra, ugyanakkor mégsem gurulnak le a láthatóan ferdére (lejtősre) festett asztalokról.
Cezanne vakrámázott vászonképek


Az impresszionisták 1874-ben megrendezett első kiállításán Cézanne három festménnyel jelent meg (Egy modern Olimpia, Az akasztott ember háza, Auvers-i táj). A közönség értetlenül fogadta műveit, ezért csak a harmadik impresszionisták rendezte kiállításon, 1877-ben jelent meg ismét publikum előtt, ezúttal már tizenhat képével. Többszöri párizsi tanulmányútja után 1879-től visszatért szülővárosába. Ez időtől kezdve művészetének formanyelve lassan átalakult.

Cézanne elfogadta az impresszionizmus festői vívmányait, és festői koncepciója alapjává tette a valőrt (valőr: egyes finom színek fény és árnyékfokozatainak észleltetése a festészetben vagy grafikában). De impresszionista korszakában is jószerével csak a technikája volt impresszionista, a szeme sosem elégedett meg a dolgok felületével, mindig kereste a felszín mögött rejtőzködőt.



Paul Cezanne: Chateau Noir (1904-1906)
Cezanne vakrámázott vászonképek


Cézanne hatása a modern művészet kialakulásának szempontjából felmérhetetlen. Magába szívott minden vívmányt, amit az impresszionizmus elért, ugyanakkor módszerében és művészi teljesítményében túlhaladt azon, és a posztimpresszionizmus korának egyik legjelentősebb mesterévé vált. Késői képeinek, a Mont Sainte-Victoire-sorozatnak a színintenzitása a XX. század első nagy hatású tömörülésének, a "Vadak"-nak az útját egyengette, képei mértani rendje, kompozíciós szigora pedig a kubizmusnak vált az indítójává

"A természet minden formája a gömb, a kúp és a henger formájára egyszerűsíthető le." - Cezanne

 

A fauvizmus az 1905-ben a párizsi Salon d’Automne kiállításán bemutatkozott festőcsoport, a Fauves (’Vadak’) által képviselt festészeti irányzat. Az Henri Matisse köré csoportosuló művészek a modern francia festészet kolorista irányzatát teremtették meg, de 1908-at követően csoportjuk feloszlott. Munkásságuk hatott a magyar festészetre is, Czóbel Béla 1906-tól rendszeresen együtt állított ki velük.

 

 

 

Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) francia festőművész és grafikus, a posztimpresszionizmus mestere. Megteremtette a modern plakátművészetet, kevés színnel és lapos foltokban, határozott kontúrokkal, síkszerűen ábrázolt, sokszor ironikusan.

Grófi gazdag családból származott. Kiskamasz korában derült ki, hogy testi fogyatékos marad egy genetikai betegség miatt (törpenövés).
1883 körül ismerkedett meg van Gogh-gal és más fiatal festőkkel. Fokozatosan kezdtek túllépni a hagyományos stíluson: kezdetben az impresszionizmus felé haladtak, majd modernebb irányzatokat választottak.

Toulouse-Lautrec 1884-ben elhagyta szülei házát és átköltözött a Montmartre-ra, abba a házba, ahol példaképe, Edgar Degas is lakott. Életmódja egyre inkább hasonult bohém barátaiéhoz. Állandó látogatója lett a kabaréknak, festményeinek és rajzainak témáját is egyre inkább ez a környezet adta: lóversenyek, kánkánt járó táncosnők, bohócok, akrobaták és prostituáltak keltek életre a vásznain. Nem kerülte el a nyilvánosházakat sem, gyakran heteket töltött ilyen intézményekben.


Toulouse-Lautrec: A zsoké
Toulouse-Lautrec vakrámázott vászonképek

Első kiállítása törzshelyén, a Mirtilon kabaréban volt 1886-ban, majd a következő évben Toulouse-ban állított ki az Akadémia nemzetközi kiállításán, Treclau álnéven. 1888-ban a belgiumi „Exposition des XX” kiállításon tizenegy művét mutatta be nagy sikerrel. Részt vett a Függetlenek Szalonján olyan művészek társaságában, mint Seurat és Pissarro. Csatlakozott a festői avantgárdhoz, de megőrzött egy kis távolságtartást, hogy művészileg független maradhasson.

1891-ben megismerkedett a litográfia technikájával, és elkészítette egyik leghíresebb plakátját, A La Goulue-t, ami a két éve megnyílt és hamarosan igen népszerű lett táncos kabarét reklámozta.
Lautrec már az első plakátjával remekművet alkotott, a Moulin Rouge plakát a műfajában a művészettörténet leghíresebb darabja lett. A festő a színes litográfiáival útnak indította és sikerre vitte a sokszorosított grafikát.

A plakátnak távolról kell hatnia, magára kell vonnia a figyelmet, ezért megköveteli az erős kontúrozást, a nagyvonalú összegező egyszerűséget, a lényegre törő hangsúlyokat. Lautrec megmaradt vázlatai bizonyítják, hogy gondos előtanulmányok alapján készültek zseniális plakátjai. Amikor megjelentek a párizsi hirdetőfalakon, Toulouse-Lautrec egy csapásra ismertté vált.

 

A litográfia (vagy más néven kőnyomtatás) a síknyomtatás elvén működő nyomdai eljárás. A síknyomtatás során a nyomó és nem nyomó elemek egy síkban helyezkednek el, elve a zsír és a víz kölcsönös taszításán alapul. A kőnyomtatással leginkább színes nyomatok készülnek. A litográfus s festő eredeti rajza vagy festménye alapján színenként külön követ dolgoz ki. Nyomásnál egymás után kerülnek a papírra az egyes színek, és együttesen az eredeti kép színhatását adják.

 



Toulouse-Lautrec: La Goulue (1891) négyszínű litográfia
Vörös nagybetűk hirdetik a mulató nevét, ahol minden este bál van. A sárga lámpák fényében és a szórakozni vágyók fekete gyűrűjében a híres táncospár: la Goulue (a Falánk) és Valentin le-Désossé (a Kígyóember) látható. Az utóbbi félalakos, szürkészöld sziluett, mögötte éppen megperdül lebegő szoknyájával la Goulue, az egyetlen térben ábrázolt alak.
Toulouse-Lautrec vakrámázott vászonképek



Toulouse-Lautrec: Reine de Joie
(1892) négyszínű litográfia
Egy másik főműve a plakát műfajban Victor Joze újonnan megjelent regényét reklámozza (Az öröm királynője): terített asztal mellett a kövér és csúf, de meglehetősen gazdag partnerét odaadóan kegyeiben részesíti egy könnyű nőcske. Ez a plakát is átlós szerkesztésű, japánisan "cloissonista". A felület és körvonalak összjátékát csak néhány hangsúlyos szín élénkíti.

 


Toulouse-Lautrec: Ambassadeurs - Aristide Bruant
(1892)
színes litográfia
A festő ezen plakátján a rendkívül szellemes, dalaiban gúnyolódó híres kabaréénekes jelenik meg sajátos öltözékben, fekete kalapban, lángoló vörös sállal, éppen vendégjátékra készülvén a népszerű Ambassadeur mulatóban.

 


Toulouse-Lautrec: Divan Japonais
(1892-93)
színes litográfia
A Dívan Japonais mulatóban lévő alakok eleganciája, a kevés szín, a grafikai kivitelezés lenyűgözi a szemet. A páholyban ül nézőként Jane Avril, a párizsi mulatók híres táncosnője, kísérőjével. A plakát bal felső sarkában felismerhető a felkapott sanzonénekesnő, Yvette Guilbert alakja, akit Lautrec mindig hosszú fekete kesztyűben ábrázolt. A képek szélének sokszor meghökkentő vágása japán hatásra utal.

 


Toulouse-Lautrec: Jardin de Paris - Jane Avril
(1893)
színes litográfia
Lautrecet jó néhány, a párizsi kabarészínpadokon fellépő művész is megihleti, akiket plakátjaival örökéletűvé avatott. A Jardin de Paris mulató számára készült plakáton Jane Avril, a táncosnő kánkánt táncol. A zenekari árokban álló muzsikus bőgőjének nyaka a kép szabálytalan, lekerekített keretévé magasodik, ami szecessziós jelleget kölcsönöz a műnek.


Toulouse-Lautrec a gyűjtők és kiadók által igen kedvelt festővé vált, azonban a konzervativ kritika és a hivatalos művészvilág gyakran támadta a festőt, mivel az emberi élet és a szexualitás valamennyi aspektusát őszintén és nyíltan vitte vászonra.


A nyilvánosházak témájából született meg az "Elles" (nők) címet viselő, 11 képből álló litográfia-sorozat, mely képek közül több is a Degas-művek hatásának ékes példája. Amíg azonban Degas látásmódja hideg és analitikus, Lautrec ezzel szemben szenvedélyes odaadással törekszik valódi, érző és gondolkodó emberi lények ábrázolására.

   

 

A tíz éven át tartó éjszakázás, az alkoholizmus, az önpusztító életmód nem maradt következmények nélkül, Lautrec egészségi állapota az utolsó éveiben egyre rosszabbodik, és 36 évesen meghal. Halála után csak lassan kezdik felfedezni, a litográfus és plakátművész Lautrec azóta méltó helyre került - Lautrec a festő azonban még mindig részben felfedezésre vár.



Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban
Toulouse-Lautrec vakrámázott vászonképek

 

 

Eugène Henri Paul Gauguin (1848-1903) francia festő, a posztimpresszionizmus képviselője.
Kalandos élete során volt tengerész, jómódú üzletember és nyomorgó festő, élt Peruban, Párizsban és Tahitin. Merész kísérletezése a színekkel közvetlenül vezetett a szintetista stílus kiteljesedéséhez, amelyre a tiszta színek használata, a különböző eredetű motívumok variálása a jellemző. Festményei mellett fametszetei is igen jelentősek.

- 1871-ben leszerel a haditengerészettől, ezután festi első képeit
- 1874 és 1880 között jómódban él, tőzsdeügynökként is dolgozik, impresszionista festményeket gyűjt
- 1876-ban egy tájképét kiállítják a Szalonban, megismerkedik Pissarro-val majd Pissarro-nál Cezanne-nal
- 1880 és 1882-ben részt vesz az impresszionisták kiállításán
- 1883-ban abbahagyja az üzleti életet, csak festeni akar, családjával kezd elszegényedni
- 1886 impresszionisták utolsó kiállításán 19 képpel szerepel
- 1886-ban Párizsban megismerkedik Van Gogh-gal
- 1887-ben barátjával Charles Lavallal Panamába majd Martinique szigetére megy, ugyanebben az évben visszatér Franciaországba
- 1888-ban megismerkedik Emile Bernard-al és a szintetizmussal, október-december között Arles-ban Van Gogh-nál vendégeskedik
- 1891 Tahiti, majd Mataiea (maorik)
- 1893 visszatér Franciaországba, Degas barátsága
- 1895 visszatér Tahitire
- 1901 átköltözik Hiva-Oa szigetére

Gauguin viszonylag későn kezdett festeni, így rövid húsz esztendeje maradt művészete kivirágoztatására. Miután 1876-ban megismerkedett Pissarro--val, csatlakozott az impresszionistákhoz és 1886-ig velük állított ki.


Paul Gauguin: Téli táj (1879)
(Szépművészeti Múzeum)
Pissarro és az impresszionizmus hatása erősen érezhető 1879-ben festett Téli táj című képén is.

Ebben az időben főképp csendéleteket és tájképeket festett. Majd fokozatosan eltávolodott az impresszionizmustól, és felfedezte magának Cézanne-t, akitől elsősorban a színek segítségével történő képalkotás technikáját és a kiegyensúlyozottabb képszerkesztést tanulta meg. Elismerte, hogy az impresszionisták megszabadították a festészetet a kötelező témáktól és a műtermek bezártságától, de nem szabadították fel a valósághű ábrázolásmód alól: „Azt keresik, amit a szem lát, nem pedig azt, ami a gondolatok titkosságában rejlik.”



Csendélet Charles Laval profiljával (1886)
Ez az első képe, amely a saját stílusában készült, szigorú kompozícióval, hideg színekkel. Cezanne és Degas hatása is érződik rajta. A képen látható váza Gauguin műve, szívesen készített kerámiát és faragott szobrot később is. Laval Gauguin tanítványa és barátja volt.

 

1887-ben barátjával Charles Lavallal Panamába majd Martinique szigetére megy, de ugyanebben az évben visszatér Franciaországba.

Pont-Avenban 1888-ban mélyült el barátsága az alig húszéves, tehetséges festővel, Emile Bernarddal, aki megismertette az ún. „rekeszzománc” stílussal, amelyet akkor cloisonnizmusnak neveztek, majd később Gauguinék kezdeményezésére átkereszteltek szintetizmusra.


Szintetizmus (görög eredetű szó: szüntheszisz=összetétel): a posztimpresszionisták egy irányzata, Émile Bernard vezette be ezt a művészettörténeti fogalmat, először cloisonnizmus néven. A Pont-aveni iskola használta, hogy megkülönböztesse magát az impresszionistáktól. Jelentése: törekedni a tiszta színek, a vonaljáték egységére, a szimbolikus tartalom és az összegző, dekoratív forma szintézisére. A szintetizmus legkiválóbb képviselője kétségtelenül Paul Gauguin.



Az irányzat jellemző vonásai: sík-dekoratív képépítés a természeti látványtól elvonatkoztatott homogén, tiszta színfoltokból erős kontúrokkal, lemondva a fény-árnyék hatásokról. A képnek, témának szimbolikus jellege van. Gauguin Martinique szigetén kezdett valami hasonlóval kísérletezni, de ami ott csak próbálkozás volt, később egyre inkább kikristályosodott, és festői, művészi program lett. Rátalált arra az eszközre, amellyel leginkább kifejezheti önmagát, így vált a szintetizmus legnagyobb művészévé.

Ettől fogva a figurális jeleneteket ábrázoló képein a szintetista stílust alkalmazta, míg tájképein még éveken keresztül az impresszionista technikához közeli eljárást használta: a színeket egymás mellé és fölé helyezett ecsetvonásokkal hordta fel, nem olvasztotta össze.

Gauguin a tiszta színeket nagy foltokban vitte fel a vászonra, így sima, sík textúrát kapott, amely nem emlékeztet van Gogh vastagon felkent színeire.

1888 október és december között Van Gogh-nál vendégeskedik Arles-ban. Van Gogh-gal ritkán értenek egyet a festészet kérdéseiben. Van Gogh megveti Ingrest, Raffaellot és Degas-t, akiket Gauguin csodál. Van Gogh inkább romantikus, míg Gauguin hajlamosabb a primitivitásra. Van Gogh az impasto technikát alkalmazza, amíg Gauguin ki nem állhatja eme "pacsmagolást".
December végén Gauguin visszatér Franciaországba, közvetlenül Van Gogh lelki összeomlása és a nevezetes fülcsonkítása után.


Az impasto technika a szokásosnál vastagabban felvitt festékréteget jelenti, ami domborműszerűen kiemelkedik a vászon felületéből. Ez a technika rengeteg festéket igényel, ezért gyakran speciális szerek hozzáadásával többszörösére növelik a festék mennyiségét, miközben a színe nem változik meg.

 


Paul Gauguin: Van Gogh portréja (1888)
Gauguin az új (szintetista) stílusában megfestette Van Gogh portréját, majd 1889-ben Szintetista önarcképét, amely tréfa stílusának túlzásairól, de harsogó színeivel, könnyed vonalaival utat mutatott Toulouse-Lautrec plakátjaihoz.

 

1891-ben Tahitire utazik, majd onnan a maorik szigetére, Mataiea-ba, a következő évek temékeny időszaka alatt rengeteg nagyszerű képet festett.


Paul Gauguin: Fekete sertések (1891)
Az első Tahiti tartózkodása idején készült a Szépművészeti Múzeumban látható Fekete sertések című alkotása, melyen a burjánzó növényzet közepette az ottani élet ritmusát akarta visszaadni. A művön még érződik az impresszionista festéstechnika.

 

A festő szegénysége miatt 1893-ban visszaérkezik Franciaországba, ahol Degas-val került szoros barátságba.

1895-ben úgy dönt, hogy visszatér Tahiti szigetére. Művészetének harmadik korszaka egybeesik második óceániai tartózkodásával. Ezt a korszakát is az emberábrázolás jellemzi, de megtagadja mind impresszionista, mind szintetista stílusát, mert mindkettőt szentimentális kifejezésmódnak tartja. A rajz modernizálásával, a vörös, kék, sárga, lila színek majdnem tiszta használatával kora művészi törekvéseinek összefoglalását adja. A képek laposságát az egymás mögé helyezés téralakítása váltja fel, az alakok jobban modelláltak, a színek megélénkülnek.


Paul Gauguin: Nevermore (1897)
Új stílusának egyik jellemzője a vékony kontúr. Ennek a korszaknak egyik nagyszerű alkotása a Nevermore. A festményt Manet Olympiája variációjának tartják, Gauguin alkotásai közül a legszebb, legklasszikusabb akt. A cím utalás Edgar Allan Poe azonos című versére, de Poe félelmetes hollója a képen csak dekoratív motívum.

 

Pénze hamar elfogyott, ezután tartósan nyomorgott. Élete egyik legkilátástalanabb időszakában durva zsákvászonra megfesti legnagyobb méretű képét, egyben művészi és szellemi testamentumát. A festmény az emberi lét állomásait ábrázolja szimbolikus jelentőségű állatok és madarak között. Sem ez a képe, sem későbbi alkotásai nem sugároznak maradéktalan felszabadultságot, sem életörömet.


Paul Gauguin: Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? (1897)
A festmény tele van ismerős motívumokkal és hivatkozással korábbi képeire, és Kelet-ázsiai módra jobbról balra kell végignézni. Gauguin zsenialitása az oly különböző elemek összeillesztésében rejlik. A kép különálló részletei úgy olvadnak egésszé, hogy közben mindegyik megőrzi függetlenségét.

 


Paul Gauguin: Lovasok a tengerparton (1902)
A Hiva-Oa szigetre való átköltözés 1901-ben és anyagi helyzetének javulása (több képét sikerült eladnia Franciaországban) felélesztette Gauguin alkotókedvét. Lovasképeket festett Degas-ra emlékeztető stílusban, akivel mindig is barátságban álltak és akit sokra becsült.

 

Életének utolsó szakaszában minden témát arra használt fel, hogy önálló és a mintaképtől független alkotást hozzon létre, amely belső művészi megoldásával ragadja meg a nézőt. Művészete nem csak a nabistáknak mutatott utat a 20. század művészeti irányzatai közül, hanem hatással volt a fauvizmusra és a kubizmusra is, Pablo Picasso és Henri Matisse munkásságára.

 

 

Vincent Van Gogh
hamarosan...

 

 

Google

 

Megrendeléshez kérjük jelentkezzen be.
E-mail 
Jelszó 
Ön még nem regisztrált felhasználónk? Kérjük regisztráljon most!
Rabbit Rabbit
13970,- Ft
Mucha: Parfum Mucha: Parfum
6223,- Ft
Abstract IX. Abstract IX.
25400,- Ft
Jan Vermeer (1632-1675): Lány gyöngy fülbevalóval és turbánnal Jan Vermeer (1632-1675): Lány...
15240,- Ft
Gustav Klimt: Beteljesülés Gustav Klimt: Beteljesülés
12700,- Ft
Kikötőben Kikötőben
21590,- Ft
Tovább
Munkások a magasban Munkások a magasban
29500,- Ft
Rembrandt: Éjjeli örjárat, 1642 Rembrandt: Éjjeli örjárat, 164...
22860,- Ft
Dali: Elfolyó idő Dali: Elfolyó idő
29500,- Ft
Vincent Van Gogh: Szerelmespár Vincent Van Gogh: Szerelmespár
13970,- Ft
Mucha: Napszakok Mucha: Napszakok
16510,- Ft
Virágcsendélet akváriummal Virágcsendélet akváriummal
13970,- Ft
Tovább
Gustav Klimt
Szinyei, Lotz, Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai
Mucha, Klimt, Monet...
Keretezett képek
Maurits Cornelius Escher Maurits Cornelius Escher
(1898-1972)

Maurits Cornelis Escher 1898. június...
Paul Klee Paul Klee
(1879-1940)

Paul Klee, német festő és grafikus,...
Claude Monet Claude Monet
(1840-1926)

Monet, Claude, francia festő, szület...
Tovább
Reneszánsz művek Budapesten
Minden idők legdrágább festményei
Harmónikus otthon
Acculine Kft.
Vigens Kft.
Huawei UPS
Nosztalgia Kacatok Boltja
Hójelentés online
Webáruház készítés